2. évad 8. rész - Hova tűnt az a nő, akit szerettem?

Sziasztok Drágák! Megjöttem a következővel. Remélem már vártátok, ne haragudjatok a késésért, csak nem voltam itthon. Köszönök szépen MINDENT nektek, annyira drágák vagytok, hogy mindig írtok, ami nekem annyit jelent. Köszönöm. 

Jó olvasást! :)

Sophie. 

Lara Ross

- Tudod, hogy mit kell súgni az öcsinek, igaz? - motyogtam Rosie fülében, miközben kézen fogva igyekeztünk Leo felé. 

- Boldog szülinapot, öcsike! - kiáltotta kislányom jó hangosan, majd kezeit öccse nyaka köré fonta és egy cuppanós puszit nyomott az éppen kocsikat tologató kicsi arcára. 

- Drága egyetlenem, boldog első szülinapot! - emeltem a magasba, majd szorosan magamhoz öleltem. Persze, ő ebből mit sem sejtett, még nem tudta, hogy mi ez a nagy sürgés-forgás körülötte. Csak nézett rám nagy szemeivel.
- Apa? - tárta szét kis kezeit, mi szerint nem találja itt a keresett személyt. Kérdése nem ért meglepetésként, mert pár napja, csak ezt az egy szót hajtogatja. Valószínű Harry mást sem szajkózott neki, csak ezt, míg nála töltötték azt a pár órát. 

- Majd nemsokára jön. - mosolyogtam mindkettőjükre. - De most itt az ideje, hogy fogadjuk a vendégeket. - néztem az ajtó irányába. 

Először Anne, Gemmával az oldalán Josh és apu érkezett meg, majd őket követték a srácok, a csajokkal. A nagy csapat kezdett összegyűlni, már csak két vendég hiányzott a meghívottak listájáról. Az egyik Rob, akivel az elmúlt napokban igazán jól kijöttünk egymással, és egyre közelebb kerülünk a másikhoz. A másik pedig Harry, aki mondjuk megígérte, hogy mindenképp itt lesz én mégis kételkedem a szavában. 

Már mindenki a kertben volt, a hangulat is kitűnő volt. Épp üdítőt töltöttem Rosienak, amikor meghallottam egy kényes hangot a hátam mögül. 

- Sziasztok! - üvöltött egy nagyot, hogy mindenki rá figyeljen. - Megjöttünk. - jelentette be, mintha anélkül valaki nem vette volna észre. A pumpa azonnal felszökött bennem.

- Nyugodj le, Lara! - súgta a fülembe Louis. Kifújtam egy mély levegőt, elszámoltam tízig, majd felé fordultam. - Ne rendezz jelenetet! - fogta meg a vállaimat, majd végigsimított rajtam.

- Hogy kérheted ezt? Mégis mit keres itt? Őt nem hívta senki! - kértem számon őt, pedig Lou semmiről nem tehet. A kezébe nyomtam a poharat, majd megindultam vendégeink felé. 

- Ó..helló Lara! - üdvözölt mézes-mázos hangon, nekem pedig felfordult a gyomrom tőle. - Milyen szép itt minden. - nézett körbe. Nem feleltem, csak szúrós szemekkel kerestem Harry tekintetét. Kérdőre szerettem volna vonni, hogy mégis mit képzel magáról. - Hol is az ünnepelt? - tipegett körbe-körbe magassarkú cipellőjébe, nem figyelve kicsit sem, majdnem rálépve Leo kezére. 

- Vigyázz már egy kicsit! - kiabáltam rá, majd felemeltem gyorsan Leot a földről. Hátat fordítottam és otthagytam őket. Azt hiszem, tisztán kivehető volt, hogy kicsit sem szívlelem itt ezt a nőt. Leot Anne kezébe adtam, majd gyors léptekkel rohantam a konyhába, hogy kicsit lenyugodjak, és hogy megelőzzem azt, hogy két kézzel kapjak a hajába ennek a cafkának. 

- Beszélhetnénk? - jött egy hang a hátam mögül. - Szeretném, hogy ha rendes emberek módjára viselkednénk egymással. Ez Leo napja, egyikünk se rontsa el. Rendben? - kérdezte Harry, még mindig a hátam mögül. 

- Még hogy én rontom el? Nem én hoztam ide ezt...- elnyeltem a mondatom végét inkább. - Ezt te sem gondolhatod komolyan, ezt a nőt nem hívta ide senki. - törtem ki, majd felé fordultam. 

- Nem ezt mondtam, hogy te rontod el. Kérlek, csak kössünk tűzszünetet. - nézett rám kérlelően. Őszintének hangzott, és én próbáltam nem elgyengülni. Csak némán bólogattam, miszerint tudomásul vettem akaratát, és nem fogok balhét rendezni. Legalább is ma nem. 

- Hol az a torta? Ideje felvágni! - váltottam gyorsan témát, majd egy műmosolyt varázsolva magamra igyekeztem vissza a vendégek felé. 

Néhányan furcsán néztek rám gyors hangulat változásom miatt, de nem érdekelt. Leot az ölembe vettem és együtt vágtuk fel a kocsi alakú tortáját. Mindenki puszikkal köszöntötte, és kézről kézre járt. Legnagyobb sikere a homokozónak volt, amiből ki sem lehetett szedni. Teljesen elvarázsolta az Eleanor által készített formák. A másik két kicsi, Rosie és Lux, vidáman bújócskáztak az asztalok alatt. A délután folyamán megpróbáltam kerülni a szőke libát, akivel rajtam kívül mindenki megtalálta a közös hangot. Lehet, hogy velem van a baj? Miért nem tudom elviselni a közelben ezt a nőt? 

Csengő jelezte, hogy jött valaki én pedig szélesre tártam az ajtót Rob előtt. Karjait derekam köré fonta és szorosan megölelt. Figyelmem nem tudta elkerülni, Harry tekintete, ahogy a kertbe vezető üvegajtón keresztül vizslat minket.

- Örülök, hogy eljöttél. Már vártalak. - adtam egy puszit az arcára, fokozva a hatást. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy én is jól érezzem magam. Vidáman mutattam be mindenkinek Robot, aki illedelmesen üdvözölte a jelenlévőket.

- Khm. - köszörültem meg a torkom. - Szeretném bemutatni nektek Robot, aki egy nagyon közeli barátom. - mosolyogtam Harryre nézve, akinek az arca szépen fokozatosan vörösödött el, és ujjai ökölbe szorultak. - Rob, ő itt Harry a volt férjem, és barátnője...öhm..bocsi? Mi is a neved?
- Cassy. - nyögte oda sértődötten.
- Örülök, hogy megismerhetlek Titeket. - nyújtotta Rob a kezét Harry felé, de ő ahelyett, hogy elfogadta volna, hátat fordított és ott hagyott minket. - Ennek meg mi baja?
- Ne törődj vele! Csak nincs jó kedve. - simítottam végig a vállán. - Gyere, koccintsunk egyet. - húztam Robot a pezsgős üveg felé, amivel már régóta szemezek.
Már jócskán pár pohár pezsgő után kezdtem magam felszabadultnak érezni. Nem hagytam, hogy bárki is elrontsa a kedvem, viszont azt sem hagyhattam szó nélkül, hogy a fiam és a lányom is már megint annak a nőnek a közelében van.
- Rosie, nézd csak mit hozott neked Rob! - guggoltam le kislányom mellé, aki futólépésben vetődött Rob nyakába és szorgosan bontotta ki csomagját.
- Na idefigyelj Cassy. Nem bánom, mit teszel Harryvel. Felnőtt férfi, azt csinál amit akar. De azt nem engedem, hogy a gyerekeimet magadhoz csábítsd. - néztem rá szigorúan.
- Tudod, nem értem, mit evett rajtad .. -vágta hozzám a szavakat.
- Szóval így állunk. - nevettem fel gúnyosan. - Érdekes, amikor a közelben van Harry, azt sem tudod, hogy puncsolj nekem.
- Csak, hogy tudd...Őt már elveszítetted, és ezt jól jegyezd meg. - nyomta nekem mutatóujját. - Soha nem fogom átengedni neked. - megfordult, én pedig egészen véletlenül kitettem elé egy kicsit a lábam, amitől hatalmasat esett a kicsike.
- Csak, hogy tudd. - ismételtem meg őt. - Ne játssz velem. - majd otthagytam a földön elterülve. Persze mindenki minket nézett és senki nem értette mi történt. Szívem szerint még kettőt belerúgtam volna, de ilyen kegyetlen azért nem vagyok. Elemeltem egy újabb pezsgős poharat, és leültem az egyik nem központban lévő székre. Valaki a hátam mögül egyszer csak kivette a poharat a kezemből.
- Túlzásba esel. - ült le mellém apám, majd Leo átmászott az ő ölébe. - Ne igyál többet.
- Nem kell a hegyi beszéd. Mindent okkal tettem. - hajtottam le a fejem. - Ez a nő egy sárkány.
- Hiszen nem is ismered. Ne ítéld el. Te nem ilyen vagy. - hangjával próbált lenyugtatni.
- Hidd el, megmutatta már a foga fehérjét. - társaságunkhoz egy dühös, göndör hajú ember csatlakozott, aki megragadta a karom és felrántott a székről. - Áú, ez fáj! - jajdultam fel. Apám a kezére tette a kezét, jelzésül, hogy engedjen el. Harry lefejtette rólam a kezét, így már csak mérges tekintetével voltam már csak kapcsolatba.
- Ez most miért kellett? Mit ártott ő neked, ha? - kért számon. Elnevettem magam, persze, mindenki most ennek a nőnek a párján áll.
- Megérdemelte. De te menj csak, ápolgasd az ő kis lelkét, ahelyett, hogy rám pazarlod az időd. Látod mennyire sír utánad. - mutattam a szőke felé, akin egy széken ült és Rob vizsgálgatta a bokáját.
- Lara, nem ismerek rád. Hova tűnt az a nő, akit szerettem? - kérdezte hitetlenkedve.
- Tudod, az a nő, már nincs többé, azt magaddal vitted fél évvel ezelőtt. - hátat fordítottam neki, majd megragadtam Robot. - Hagyd, túl fogja élni.