2013. augusztus 5., hétfő

2. rész ~ Kétségek között


Sziasztok! Itt a második rész is! Remélem tetszik, nagyon örülnék neki, hogy ha szeretnétek ezt a történetet. Iratkozzatok fel minél többen, és kommentelni se felejtsetek el. Hihetetlenül jól esik, minden egyes kicsi szó is. Köszönöm szépen nektek! :) 






Nyugtalan voltam. Most mit csináljak? Újra hazudjak neki? Hiszen ő nem ezt érdemli, mindig is őszinte volt velem, bármiféle hülyeséget is csinált. Bekövetkezett, amitől tartottam, megszólalt az a készülék az asztalon, amit most nem akartam felvenni. Hezitáltam, hogy felvegyem-e, végül is addig gondolkodtam rajta, hogy egy idő után megunta. Egy darabig még játszottuk ezt a macska-egér játékot, majd sokadszorra az ő fényképe helyett Louis mosolygott vissza rám. Itt is sokáig hezitáltam, hogy mit csináljak, hisz kinézem Harryből, hogy így próbálkozik, ám most félretettem a félelmet és felvettem.
- Végre Lara! – szólalt bele a készülékbe a hívó fél. – Figyelj még mielőtt bármit mondanál, mindenről tudok. – nagyot sóhajtottam, pont ettől tartottam. – Beszélned kell vele, főleg most, hogy nem veszed fel neki a telefont. Teljesen ki van, azóta fel-alá járkál és már azon gondolkodik, hogy összepakol és hazamegy. Aggódik érted, kérlek beszélj vele. – könyörgött nekem Louis, erőt vettem magamon és megszólaltam.
- Hol van most? – ennyi tellett tőlem. Rossz volt a tudat, hogy miattam érzi magát rosszul. Nem szabad neki többet hazudnom, egyszer úgy is túl kell lennem rajta, sokáig nem titkolhatom, ugyanis a hasam már nem teljesen lapos ő pedig a hétvégén hazajön.
- Pont most jön felém, azt hiszem ado…- már nem tudta befejezni a mondatát, mert valaki ki kapta kezéből a telefont.
- Kicsim! Mi a baj? Miért nem veszed fel azt a kibaszott telefont. Mit csináltam? – hangja kétségbeesett volt, félő volt, hogy bármelyik pillanatban elsírja magát. Helyette ezt megtettem én.
- Ne haragudj rám kérlek! – ennyit mondtam neki..többet nem tudtam, valami szorította a torkomat, egyetlen egy hang sem jött ki. Ennyit a nyugalmas életmódról.
- Miért haragudnék? Lara, szólalj már meg! – nem szóltam semmit, csak szipogásomat hallhatta. – Akkor most azonnal pakolok és a következő géppel indulok haza. – hangja határozott volt, tudtam, hogy képes megtenni.
- Ne! – ennyire futottam tőlem. Muszáj összeszednem magam. – Ne gyere, a hétvégén már úgyis itthon leszel, akkor mindent megbeszélünk. Addig is kérlek, ne hívj fel…nagyon szépen kérlek. – Fájt, nagyon fájt, hogy ezt kell mondanom neki, de így talán könnyebb lesz elviselni azt, hogy nincs mellettem.
- Ne csináld ezt! Megijesztesz Lara.. Hiányzol!
- Te is nekem! Szeretlek! – letettem a telefont, még mielőtt idő előtt elmondom neki.
A hétvégén mindenre fény derül, remélem addig a srácok is tudják tartani a szájukat.
***
Az elkövetkezendő napok borzalmasan teltek. Az éjszakákat azzal töltöttem, hogy a ruháit tűrögettem, addig is érezhettem az illatát. Úgy éreztem magam, mint egy élő hulla. Nulla életkedv a rosszullétekkel keverve. Nem beszéltem vele már négy napja, igaz, hogy mindent tudok róla, hiszen Eleanorral, Perrievel és Louis-val is folyamatosan kommunikálok. Azt már tényleg nem bírnám ki, hogy azt sem tudom mi van vele. Igaz jobban fáj, mint hittem, hogy nap mint nap azt hallom, hogy mennyire le van törve és nem tudja, hogy miért viselkedem így vele, mit rontott el. Már csak kettő nap és itthon lesz, hazarepül hozzánk, és ha minden jól megy 2 hetet itthon is tölthet. Újabb egy álmatlan éjjelnek nézek elébe, ahogy belépek a szobánkba annyi emlék jut eszembe. Ha ezek a falak beszélni tudnának. Tisztán emlékszem még a beköltözésünk napjára. Mennyire boldogok voltunk, hogy csak mi ketten, mindenkitől távol élhetjük a saját életünket. Akkor még poénként sütötte el, hogy ő nagycsaládot szeretne. Szeretné látni, hogy a kertbe rohangálnak a gyerekei. Ha tudná, hogy erre nem is kell olyan sokat várnia. Leültem az ágyra, felhúztam a térdem és csak néztem ki a fejemből. Mi van, ha azt mondja, hogy ő erre még nincs felkészülve. Teljes mértékben megértem, hiszen a karrierje forog kockán, de nem csak az övé, hanem az egész bandáé. Tényleg megtehetem én ezt velük? Egyértelműen nem. Nem akarom tönkretenni sem az ő, sem a banda életét, viszont szeretném, ha a gyerekem egy normális családban nőne fel, és nem egy olyanban ahol az apját nélkülöznie kell.
***
Hát eljött ez a nap is. Hamarosan indulnom kell a repülőtérre, ahol végre újra a karjaiban lehetek. A hányinger és a szédülés a mai nap során is velem van, nem hagy el egy percre sem.  Beesett szemek nagy fekete karikákkal, sápadt fehér arc…soroljam még? Ha így meglát, nem lepődöm meg rajta, hogy visszamenekül Amerikába a következő géppel. Amennyire csak tudom rendbe hozom magam és hívok egy taxit. Ha jól számolom  már csak egy félóra van hátra. El sem tudjátok képzelni, milyen érzés is ez. Számoltam vissza a napokat, az órákat, a perceket és másodperceket, annyival is közelebb kerültem hozzá. És most itt állok a kapuban, a szédülés mellé megérkezett a remegés is. Amint megláttam kilépni a kapun mindent félretéve, rajongóktól kezdve biztonsági őrökön keresztül rohantam hozzá már csak pár lépés volt hátra mikor megtántorodtam. Meg láttam az arcát, amin annyi érzelem futott végig, de legfőképp kétségbeesettség és szerelem. Egyenlő arányban szeltük át a köztünk lévő távolságot majd mikor már nem fért közénk egy hajszál sem megcsókolt. Mennyire, de mennyire vágytam már erre. Vágytam arra, hogy itt legyen és karjaiban tartson, hogy csókoljon amíg csak a tüdőnk bírja, miközben én kezeimmel az ő göndör tincseit csavargatom. Nem számított semmi, kizártuk a külvilágot, nem hallottuk a rajongók hangos sikításait, a fényképezőgépek kattintásait. Csak mi voltunk ketten, illetve hárman, nem zavart minket semmi. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy védelmezően szorít maga mögé és próbálunk eljutni a kocsijáig, ami szintén nemrég érkezett meg. Amint megpillantottam a fekete szépséget automatikusan pattantam be az anyósülésre ő pedig a vezető helyére. Nem indultunk még el, pár percig néztük egymást, majd amikor mindkettőnk megunta a hallgatást, megszólaltam.

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szép,várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  2. Te most ezt kötelező volt szegény Harry drágám férre értette azt hitte ,hogy szerzett egy harmadikat(:D) Fgoadjunk ha tudná nem arra értette. Szegény Lara meg azt hitte ,hogy nem örül a gyereknek wáóóóó ez olyan izgis mindenki félre érti nagyon jó jaj már allig várom :DD!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és anyitt írtam ,hogy második lettem *durcis arc*

      Törlés
    2. Kellenek a bonyodalmak, nem lehet mindig minden tökéletes :D *gonosz vagyok*
      Köszönöm szépen! :)
      Majd legközelebb első leszel :P :D

      Törlés
    3. most az egyszer meg bocsátok amiért gonosz vagy csak mert jól írsz :)
      Zsuzsi:DD

      Törlés