1. rész - Egy új élet

Remélem tetszik..Mit szóltok hozzá? :)

- Miss Ross örömmel közlöm, hogy Ön babát vár.

Ez volt az a mondat, amire nem számítottam. Már minden rosszra fel voltam készülve, hogy mi a bajom, de erre nem számítottam. Harry már hetek óta nyaggatott azzal, hogy menjek el orvoshoz, mert már nem állapot, hogy minden nap rosszullétekkel küzdök. Hát most már tudom mindennek az okát. Kezemet automatikusan a hasamra tettem és kigördült az első könnycsepp. Egy apró élet növekszik bennem. Egy darab belőlem és egy darab belőle, ahogy mondani szokás a szerelmünk gyümölcse.
Vajon Ő mit fog szólni? Egyáltalán, hogyan fogom neki elmondani? Ő most épp Las Vegasban van világkörüli turnén, aminek kitudja mikor lesz vége. Így is szörnyű nélküle minden nap, ezek után fogalmam sincs mit tévő legyek. Egy hónap múlva leszünk 2 évesek Harryvel. Nem érzem úgy, hogy fel lennénk készülve arra, hogy szülők legyünk. Igaz a kapcsolatunk stabil és erősebb, mint a vaslakat.

2 hét múlva kell újra vizsgálatra jönnöm, addig is azt mondta az orvosom, hogy vigyázzak magamra és ne csináljak semmi megterhelőt. Nagyon fontos, hogy a terhesség alatt minden rendben legyen. Nem vagyok valami szerencsés helyzetben ugyanis nagy a vetélés esélye. Ez annak tudható be, hogy 1 éve volt egy súlyos balesetünk Harryvel, ahol megsérült a méhfalam, akkor azt mondták semmi szövődménye nincs, hát most kiderült, hogy mégis van.

Hazafelé vettem az irányt, amint beléptem a lakásunkba, amit nem is olyan régen vettünk újra elfogott az a bizonyos „sírhatnék”. Mr. Morgan említette, hogy változásokon megyek át és sokkal érzékenyebb leszek, de kérdezem én, ennyire? Hiányzik Ő. Szeretném, ha itt lenne mellettem és együtt örüljünk, hogy ő is örüljön velem. Mi lesz, ha ő nem akarja? Nem tudnék választani közülük, akkor inkább a halál. Egy hét múlva lesz pár nap szünet két koncert között, úgy beszéltük meg, hogy azt a pár napot együtt töltjük. Jó lenne, ha ő tudna hazarepülni és nem nekem kéne, nem a kedvencem a levegőbe való közlekedés. Leültem a kanapéra és ösztönösen elkezdtem simogatni a hasam. Gondolataimat telefonom csörgése zavarta meg. Meg sem néztem kihív csak elhúztam a zöld ki ikon és beleszóltam.

- Tessék?

- Szia Kicsim! – szólalt meg Ő azon a rekedtes hangon, amit én olyannyira szeretek.

- Harry! – ennyi elég volt és elsírtam magam. – Olyan jó hallani a hangod.

- Mi a baj? Miért sírsz? – hangja átváltozott aggódóvá.

- Csak nagyon hiányzol. Olyan jó lenne, ha most itt lennél..

- 1 hét, ennyit bírj ki és utána többé nem engedlek el, csak addig tarts ki..

Még beszélgettünk egy kicsit, elmesélte az élményeit, hogy kikkel találkozott miket kapott a rajongóktól. Szóba kerültek a fiúk is, és picit keserédes mosolyra húztam a szám, mikor közölte, hogy ott van Perrie és Eleanor is velük. Már épp köszöntünk el egymástól, amikor hirtelen megkérdezte.

- Lara! Nem ma volt időpontod a dokihoz?

- Öhm.. ami az illeti, hogy de. Csak már nem fértem bele a rendelési időbe…nagyon sokan voltak.

Utáltam magam, hogy hazudok neki, de muszáj volt, még nem voltam felkészülve arra, hogy elmondjam neki az igazságot. Féltem, nagyon féltem, hogy el fog hagyni, de az még jobban aggasztott, hogy ezzel az egésszel tönkreteszem a karrierjét. Most élnek igazán, a karrierjük szárnyal.

- Nem örülök neki Lara. Nem szeretem mikor beteg vagy. Kérlek, menj el az orvoshoz.

- Rendben, de most már tegyük le, holnap fellépésed lesz és ha jól számolom, nálatok már későre jár. Puszilom a fiúkat és a csajokat is. Szólnál Perrienek majd, hogy holnap hívjon fel, szeretnék vele beszélni.

Perrie volt az a személy, akiben teljes mértékben megbíztam. Szigorú volt velem és ennek örültem, mert tudtam, hogy csak vigyázni akar rám. Mindig is jó tanácsokkal látott el, remélem ez most is így lesz majd.

- Persze, te pedig pihenj és vigyázz magadra. Nagyon szeretlek.

- Én is szeretlek Harry! Jó éjszakát! Álmodj velem.

Szerettem volna valakivel megosztanom, csak nem tudom, kinek mondhatom el. Anyukámmal sosem volt valami fényes a kapcsolatunk, nem feleltem meg az elvárasainak. Harryvel való kapcsolatomat is ellenezte, úgy gondolta, hogy 18 évesen még nem állok késznek. Most itt vagyok lassan 20 és terhes vagyok. Biztos nagyon büszke lenne rám. (remélem éreztétek az iróniát)

Apuval még mondhatom azt, hogy beszélő viszonyban vagyunk, de ez a téma úgy érzem, nem tartozik még rá. Persze idővel, majd ha a baba is nagyobb lesz, talán elmondom nekik. Testvérem nincs, barátnőim épp Las Vegasban csak úgy mint a többi közelebbi barátom. Egyedül vagyok, most telefonálni sem telefonálhatok Perrie és Eleanor az én mentsváraim, de ők nagy valószínűséggel alszanak, náluk az idő már súrolja az éjfélt.

Mivel az orvosom megtiltotta, hogy bármivel is megerőltessem magam, azért a lakás átrendezését elnapoltam.

Késő délután szólalt meg a telefonom, egyből Harryre gondoltam. Most viszont nem ő villogott a képernyőn, hanem Perrie mosolygós arca.

- Szia! Hallottam beszélni szeretnél velem..Mi a baj?

- De jó, hogy felhívtál. Perrie…én kezdek megőrülni. Van valaki a közeledbe.

. Öhm, ami azt illeti itt van még Zayn és Niall, illetve Louis és Eleanor. De mi a baj, kezdesz megijeszteni..

- Kérlek, küldd el a fiúkat. – nyugtalan voltam és ideges. Ők, hogy fognak reagálni.

- Elmentek…ki vele. – hangja egyben volt szigorú, de törődő.

- Hazudtam neki.. érted hazudtam. – sírtam el magam, ma már ki tudja hányadszorra.

- Kinek és miért? Lara, figyelj, bármi történt is szedd össze magad, vagy szeretnéd, hogy szóljak Harrynek?

- Ne! – kiabáltam a telefonba talán túl hevesen is. – Kérlek, csak neki ne. – vettem lejjebb a hangerőt, szinte már suttogtam.

- Összevesztetek? Mondjuk, nem hiszem, mert Harry boldognak tűnik, csak hiányzol neki.

- Nekünk is hiányzik Ő. – árultam el magam.

- Tessék? Ki az a nekünk?

- Tudod, mondtam, hogy van időpontom az orvoshoz. Harrynek azt hazudtam, hogy nem fértem bele a rendelési időbe, de ez nem igaz. – vettem egy mély levegőt, éreztem, hogy a túloldalon lévő lány lélegzete eláll egy pillanatra, majd várja, hogy folytassam. – Kisbabánk lesz.

Néma csend. Már kezdtem az hinni, hogy letette a telefont, amikor egy orbitális nagy sikítást hallok a háttérből, majd Eleanor hangját hallom meg.

- Jaj, Lara, én annyira örülök nektek, Harry mit szólt? – kérdezte boldogan kíváncsiskodó hangnemben.

- Itt a gond, hogy Ő még nem tudja. Félek, hogy mit fog szólni.

- Minél hamarabb el kell mondanod neki..ne félj, Harry imádja a gyerekeket, de ezt te is tudod. – valószínű, hogy kihangosítva vagyok, mert a két barátnőm egymás szavába vágva láttak el tanácsokkal.

- Igen, tudom, de ez más… rengeteg felelősséggel jár és még több figyelemmel.

- Szedd össze magad, ne félj. Beszélj Harryvel erről… majd még mi is hívunk. Pihenj sokat. Puszii – kiabálták egyszerre a telefonba, nekem pedig mosolyra húzódott a szám, de még hallottam a háttérbe  egy túl ismerős hangot, amit bármennyire is szerettem, most jobb lett volna ha nem hallom.

- Miről kell velem beszélnie? Laraval beszéltetek?  – értetlenkedett, majd csak a telefon búgó hangját hallottam.