2. évad 6. fejezet - Féltékeny?

Sziasztok! Épp, hogy befejeztem már hoztam is nektek, a nem túl hosszú, és túl izgalmas részt. Mostanában kicsit el vagyok maradva önmagamhoz képest. Sajnos engem is utolért az év vége. De hát ez nem is sajnos, hiszen márcsak 2 hét. Igyekszem a következő résszel, megpróbálom egy kicsit eseménydúsabbra írni. ;) 

Jó olvasást! 

Sophie. 

Már napok óta csak telefonon beszéltem Rosieval, ezért úgy gondolom itt az ideje hazahozni. Még az orvoshoz is el kell vinnem. Épp elég időt töltött már az apjánál. Beöveztem Leot, majd a Louistól elkért cím alapján a lakás felé igyekeztem. Leparkoltam a ház előtt, majd egyesével szedve a lépcsőfokokat megérkeztünk a 26-os ajtó elé. Lenyomtam a csengőt, majd hallottam, ahogy babrálnak a kulccsal, és pár pillanat múlva szemeim elé tárult a Styles lakosztály. A lakás mindenhol fehérben tündökölt, előttem egy kis előszoba szerűség, majd onnan kétfelé ágazott a folyosó.

- Sziasztok! - sápadt el picit Harry, amint ajtót nyitott. - Ö.. hm, nem számítottam rátok. - vakargatta meg a tarkóját.

- Ne aggódj, nem maradunk sokáig, csak Rosiért jöttem. - rántottam meg a vállam, majd beljebb engedtem magam. Lehúztam a cipőmet, nehogy összekoszoljam Mr. Styles rezidenciáját. A folyosóról jobbra egy konyha nyílott, balra pedig a nappali, ahol szintén a fehér és fekete színek uralkodtak, a szoba közepén egy hatalmas fekete bőrkanapé volt, rajta valami undorító piros csizmával, és bőrszoknyával terpeszkedő szőke liba, akinek az ölében az én - hangsúlyozom - az ÉN lányom volt.

- Anyuci! - kiáltott fel Rosie amint meglátott, én pedig leguggoltam és tárt karokkal vártam felém száguldó fürtös kislányomat. - De jó, hogy itt vagy.

- Szia, tündérem. - pusziltam meg az arcát. - Hogy érzed magad?

- Már nincs semmi bajom, képzeld el. Cassy néni még csokit is adott reggel. - figyelmen kívül akartam venni a szőke macát, de ő megköszörülte a torkát és felém nyújtotta a kezét üdvözlésképpen.

- Szia. Cassy vagyok, Harry barátnője. - mosolygott és szája szinte körbe érte a fejét. Erre hirtelen Harry köhögésbe kezdett én pedig kissé leblokkoltam. - Gondolom még nem hallottál felőlem. - rántotta meg a vállát, majd Leot célozta meg. - Szia. - sipítozott - Gondolom te vagy a kis Leo. - emelte a magasba, anélkül, hogy a beleegyezésemet kérte volna.

- Khm, azt hiszem megismertétek már egymást. - dadogott Harry a hátam mögül. Azt hiszem a fejem kezdett hasonlítani egy jól felmérgelt pulykáéhoz.

- Ami azt illeti, én még be sem mutatkoztam. - léptem közelebb a szőkéhez. - Lara vagyok, Harry felesége. - mosolyogtam negédesen. - és ha kérhetném, akkor..- nyúltam Leoért, aki már szerencsésen összenyálazta a nőt. - tudod, nem nagyon szereti az idegeneket. - vettem át tőle. Ő pedig száját húzva, fintorogva vette észre, hogy a blúza és a keze csupa nyál lett.

- Fúj. Összenyálazott. - kis híján hisztirohama lett a nőnek én pedig gondolataimban egy pacsit adtam Leonak.

- Harry?! Adj már egy pólót. Így biztos nem mehetek ki az utcára.

- Ugyan..hiszen nem is látszik semmi. - legyintett egyet. Nevén szólítva Cassy, nagyot sóhajtva a konyhába vonult, nem kissé rázva nem épp kicsi hátsófelét. Komolyan úgy nézett ki ez a nő, mint egy cirkuszi mutatvány. 

- Gyere, Kicsim! Indulnunk kéne, látod, hogy apának most mással kell foglalkoznia. - nyújtottam a kezem Rosie felé, de a szemem Harry zöld szemeibe nézett. - Nem szeretnénk zavarni. - mondtam gúnyosan. 

- Egyáltalán nem zavartok. Cassy csak egy ...

- Nem kell magyarázkodni, megértem én, hogy most már más is fontos. - felkaptam Rosie cuccait a vállamra, majd megfogtam a kezét míg másik kezemen Leo csücsült és a hajammal szórakozott., és kifelé indultam velük. 

- Lara, csak nem féltékeny vagy? - húzta pimasz mosolyra a száját. 

- Kérlek, ne nevettess. - kacagtam fel drámaian. - Egy ilyen nőre soha nem lennék az. - ajtót becsukva magam mögött ott hagytuk őket. Had turbékoljanak csak. 

Még hogy féltékeny? Ugyan már. A hazafelé vezető úton ezen a témán kattogott az agyam. Hogy képzelheti azt, hogy féltékeny vagyok? Méghozzá egy ilyen kis elkényeztetett libára? Nem, soha. Egyszerűen azt sem tudom felfogni, hogy hogyan süllyedhetett ilyen mélyre? 

- Hova megyünk anyuci? - kérdezte kislányom hátulról. 

- Öcsit elvisszük a nagyihoz, míg mi elmegyünk a doktor bácsihoz, jó? - kérdeztem ránézve a visszapillantó tükörből. 

- Miért kell megint odamenni? - kérdezte felháborodva. - Már meggyógyultam, mert apa mindig csinált nekem finom levest. 

- Csak megvizsgál, az ő szájából is hallani akarom, hogy nincs már semmi bajod. - végszóra megérkeztünk Annékhez, és Leot átadva neki egyenesen az orvoshoz indultunk. 

- Na gyere szépen. - Rosie kiugrott a kocsiból és szökdelve igyekeztünk befelé. 

- Jó napot a szép hölgyeknek. - köszöntött minket mosollyal Dr. Stewart. - Látom, már sokkal jobban vagy, nagylány. - simította meg göndör hajacskáját. - Na megengedett, hogy megvizsgáljalak? - Rosie csak szégyenlősen bólintott és engedte, hogy a doki tegye a dolgát. - Nagyon ügyes voltál. Tudod az ilyen bátor kislányoknak, mindig van valami meglepetésem. Elfogadod tőlem ezeket? - nyújtott felé pár matricát, amit Rosie csillogó szemekkel vett el tőle. 

- Halljam, mit kell mondani? - néztem rá. 

- Köszönöm szépen. Nézd anyu, ezen Donald kacsa van... ezen meg Minnie. - mutatta vidáman. 

- Majd otthon beragasszuk őket a füzetedbe, jó? - bólintott egyet, majd továbbra is a matricáival volt elfoglalva. 

- Köszönünk szépen mindent, Dr. Stewart. - köszöntem meg én is. 

- Kérem, szólítson csak Robnak. 

- Rendben, akkor Rob, örvendek a szerencsének. - bólintottam. Kezét nyújtotta felém, én pedig elfogadtam.

- Tudja, örülnék neki, ha valamelyik nap meghívhatnám egy kávéra. - mosolygott. - Remélem nem veszi tolakodásul. - Meglepett a kérdése, igazán nem számítottam ilyen húzásra. Ne ha jobban belegondolok, miért is ne mennék el vele. Ha Harrynek szabad, akkor nekem is. 

- Örömmel. - egyeztem bele, majd miután elkérte a telefon számom, elbúcsúztunk és arra hivatkozva, hogy majd hív, beültünk az autóba. Ha jobban megfigyelem Robot, nem is olyan csúnya, sőt még intelligens és fiatal is. Kíváncsian várom a következő időpontot, hogy találkozzunk.