31. rész - Tündérmese

Sziasztok. Itt a 31. rész. Úgy éreztem muszáj kijavítanom a múltkori szörnyű részt!

Mint látjátok, mostantól minden résznek adok egy címet is, és ezt pótolom visszamenőleg is. Esteleg, ha szeretnétek, még mindig csatlakozhattok Facebook csoportunkhoz! :)  IDE kattintva megtehetitek! :)

Jó olvasást! :)

Keserves sírásra nyitottam ki a szemeim, gyorsan felugrottam és siettem is Rosie szobájába.

- Shh.. jól van na, itt vagyok. - emeltem ki a kiságyból és sétálni kezdtem vele. Lecsoszogtam vele a konyhába és a hordozóba tettem, addig amíg elkészítettem a reggelijét. A pulton egy kis cetlit találtam egy felirattal: "Gyönyörűszép reggelt, a világ két legcsodálatosabb nőjének. Korán jövök. H". Elmosolyodtam ezen a kedves kis gesztuson, habár a mosolyom volt inkább vicsorgás. Mostanában egyre nehezebben tudom magam visszafogni, hogy ne sírjam el magam. Hiányzik Harry. Hiányzik, hogy nincs mellettem, most amikor szükségem van rá, nagyon.

- Hallod Rosie, apa ma korábban jön! - odahajoltam hozzá, és megpusziltam a kistenyerét. Majd elkészült a reggeli és mindketten jóllaktunk.

A délelőtt folyamán kislányom úgy gondolta, hogy egy kicsit leköti anya figyelmét, és nem hagyja csinálni a dolgát. Épp azon voltam, hogy elaltassam legalább egy félórára, de amikor épp lecsukta volna szép zöldes árnyalatú szemecskéit megszólalt a csengő, amitől még jobban pipa lettem, mint voltam. 

Kislányommal a kezemben mentem le ajtót nyitni, ahol szőkehajú barátnőm mosolygós arca köszöntött.

- Sziasztok csajok. - puszilt meg engem, Rosiet pedig kivette a karomból. - Mi jót csináltok? - mintha otthon lenne foglalt helyet a kanapén és a kicsinek kezdett gügyögni. Én is leültem mellé és csak megvontam a vállam. Mosolyogva néztem, hogy dédelgeti Rosiet, aki pár perc múlva álomba is szenderült Perrie kezeiben.

- Ilyen nincs. - suttogtam halkan, inkább magamnak.

- Fáradtnak tűnsz. - nézett rám ezúttal már sokkal komolyabban. - Minden rendben?

Csak nagyot sóhajtva megráztam a fejem.

- Nem tudom. Azt hiszem nem vagyok felkészülve még erre az egész anyaság dologra. Harry alig van itthon, egyedül érzem magam, pluszban pedig Rosie is keveset alszik és minden figyelmemet leköti, nincs semmi másra időm. Nézd meg, úgy néz ki a ház, mintha egy világháború tört volna ki. Egyszerűen kezdem feladni. - hadartam el minden egy szuszra.

- Lara, nyugodj meg! Hidd el, minden kezdő anyuka így vélekedik, de bele fogsz jönni.

- Gondolod?

- Tudom. Hiszen szinte minden nap láttalak, mekkora szeretettel vártad itt ezt a csöppséget, ne annak a sok buta könyvnek akarj megfelelni, amit nap mint nap olvasol, hanem itt ennek. - tette kezét a mellkasomra, pont a szívemhez. - Az anyai ösztönök nem könyvekből születnek, hanem érzésekből. Azt mondom, tölts egy napot csak Rosieval és zárj ki mindent. Ne gondolj arra, hogy mit nem csináltál még meg, és mit kell még megtenned..Ne gondolj semmire, csak Rá! - simította meg kislányom fejét, aki még ugyancsak 2 hetes, máris mindenkit az ujja köré csavart. - Rendben?

Bólintottam egyet.

- Honnan tudsz ennyi mindent? - tettem fel pár perc hallgatás után a kérdést.

- Tudod, van nekem egy kelekótya barátnőm, akit néha a megfelelő irányba kell sodorni, csak azt nem veszi észre, hogy ezek, mind az ő szavai. - mosolyodott el halványan, majd minden leesett. Pont ezeket a szavakat mondtam neki jópár hónappal, évvel ezelőtt, mikor úgy érezte, hogy ő nem elég jó Zaynnek és tessék, most boldogabbak, mint senki más.

- Köszönöm Perrie. Nagyon szeretlek. - öleltem át barátnőm, úgy, hogy Rosiet fel ne ébresszem.

Miután rábeszélt arra, hogy menjek fel és pihenjek le egy kicsit, miszerint Rosie most úgy is alszik, szót fogadtam és bezuhantam az ágyba. Nem tudom mikor és mennyit aludtam, de amikor kinyitottam a szemem egy csodaszép zöld smaragdszempár mosolygott vissza rám.

- Jó estét Életem. - lehelt egy puszit a számra én pedig átkaroltam a nyakát és magam melléhúztam. Majd hirtelen felpattantam?

- Mennyi az idő? - ijedtem meg, amikor láttam, hogy kint már sötét van.

- Kilenc múlott pár perccel. - közölte nyugodtan.

- Úristen! Elfelejtettem megetetni és már régen meg kellett volna fürdetnem. - kapkodtam össze-vissza, aminek az eredménye az lett, hogy majdnem leestem az ágyról, az összetekeredett takaró miatt.

- Héj, nyugi... nyugi. - tette Harry a kezét a vállamra és visszanyomott az ágyba. - Rosie már édesen alszik, jóllakottan és megfürdetve.

- De hogy? - lepődtem meg a szavaim.

- Van neked egy jótündéred, aki megsúgta nekem, hogy kimerült vagy. - puszilta meg az arcom, majd folytatta. - Ezért a te lovagod, gyorsan hazasietett a kiscsaládjához és a kezébe vette a dolgokat. - újra egy puszi. - A jótündér és a hőslovag minden elintézett, kitakarított és rendbe tett, hogy a királynőnek és a kis hercegnőnek semmi dolga ne akadjon. - egy újabb puszi.

- Akárcsak egy tündérmese. - mosolyodtam el. - De felkelthettél volna...

- Szükséged volt a pihenésre, és ezt itt lezártuk. - Majd szenvedélyesen megcsókolt, én pedig elmélyítettem. Az ölébe vont, és kezei a pólóm alá csúsztak és a melltartom kapcsával kezdett játszadozni.

Én sem tétlenkedtem, hajába vezettem ujjaim és finoman húzkodni kezdtem tincseit. Kibújtatta a fejem a felsőmből  és végigfektetett az ágyon, majd a nyakamat és a kulcscsontomat kezdte csókolgatni. Hátába martam a körmeim, amire ő megharapta a vállam és minkettőnkből egy hangos sóhaj csúszott ki.

Remegő kezeimmel közelítettem farmerje övéhez és gombjához, majd megszabadítottam tőle. Jólesően felsóhajtott majd ő is kibújtatott mackónadrágomból. Kicsit elszégyelltem magam előtte, hiszen az alakom nem volt tökéletes és volt rajtam néhány kiló felesleg.

Kikapcsolta a melltartómat majd messzire hajította. Először csak kezeivel dolgozott rajtam, majd rátért a szájával is. Bennem egyre csak növekedett a bizsergető érzés, majd úgy gondoltam, ideje nekem is tenni valamit. Hirtelen felé kerekedtem és mellkasánál kezdve a madaraktól, lefelé haladva a pillangóján keresztül - amit imádok- egészen a V vonalán keresztül nedves csókokkal hintettem be, amiért ő ki is fejezte jóleső érzéseit. Éreztem, hogy a "kis" Harry már nem bírja sokáig, ezért megszabadítottam fekete Calvin Klein alsójától. Masszírozni kezdtem, majd nyögései visszhangoztak a szobában. Újra maga alá fordított és visszatért a számhoz.

- Csak akkor ha szeretnéd... - suttogta a számba.

- Mondtam már, hogy imádlak? - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.

- Akkor ezt egy igennek veszem. - Majd lassan és óvatosan belém nyomta magát. Olyan érzés volt, akár csak az első alkalom. Fájt, égetett és feszített, eltelt egy kis időbe, mire megszoktam. Nem volt durva, úgy csinálta, hogy nekem legyen a legjobb. Az alhasamba újra visszatért a bizsergés, majd pár pillanat múlva a hátam ívbe feszült és átadtam magam az elsöprő hullámnak. Még pár lökés után Harry kifulladva, kissé vizes hajával hullott fölém, figyelve arra, hogy ne nehezedjen rám.

- Nagyon, nagyon szeretlek. - símitottam végig ujjaim hegyeivel a madárkáin.

- Én is, Szerelmem. Én is. - súgta a fülembe, majd játékosan megharapta.

Épp, hogy mindketten elaludtunk volna, megszólalt a bébiőr és mindketten elmosolyogtunk. Már tápászkodtam volna fel, amikor Harry visszahúzott.

- Majd én megyek. - puszilta meg a homlokom és a gatyáját gyorsan magára kapva futott ki a szobából, hogy megnyugtassa a mellettünk lévő szobába síró szerelemgyermeket.