2. évad 13. fejezet - Ezzel még nem végeztünk!

Lara Ross

- Kizárt dolog! - csaptam le a leveket az asztalra. - Nem engedem el őket, Harry! Még ha csak pár napról lenne szó, de több mint egy hét? Nem.

- Ugyan Lara. Tudod, hogy vigyáznék rájuk, jobban mint a szemem fényére. - győzködött Harry már kb. félórája. Idegesen mászkáltam fel-le, de ő jött utánam, mint a pulikutya. Leültem a kanapéra majd bontogatni kezdtem a leveleket. Gázszámla, villanyszámla, vízszámla, és egy ami a bírótól jött, aki a válásunkat intézi. Hát ez különös. Félszemmel látom, amint Harry nagyot nyel, én pedig feltépem a borítékot. Lassan futtatom a szemem a sorok között, majd meglátom azt a szót, hogy 'felfüggesztve'. 

- Ez mi? - dobom elé a levelet? - Ebbe a te kezed van, ugye? - lehajtja a fejét, amiből tudom, hogy igazam van. Idegesen pattanok fel, majd hozzávágom a levelet. - Mégis mit akarsz Harry? Miért? - magam is meglepődtem a hangomon, hiszen épp csak alig suttogtam. 

- Nem akarom, hogy vége legyen. - motyogta. 

- Már rég vége van. - hátat fordítok neki, majd az emeletre mennék.

- Nem. - kiált fel, majd visszaránt az első lépcsőfokról, aminek következtében nekem muszáj benne megkapaszkodnom. - Nem lesz vége. - suttogja a számba. - Nem engedem. 

Teljesen elgyengülök a karjai között, mosolyra húzza a száját és megjelennek a gödröcskéi, amint észleli a remegésem. 

- Engedj el! 

- Többé nem foglak. - a falnak szorított, én pedig lehunytam a szemeim, homlokát az enyémnek döntötte. Megrémített a közelsége. Nem szabadna újra ilyen közel engednem magamhoz. A mi kapcsolatunknak fél évvel ezelőtt ott azon az éjszakán lett vége. - Neked ott van Cassy. - fordítom el a fejem, hogy véletlenül se kelljen a szemeibe néznem. Mutatóujjával megfogja az állam, és maga felé irányítja a figyelmem. 

- Nem szeretem őt. Megígérem, hogy véget vetek annak a kapcsolatnak. - felhorkantok, majd kikerülöm őt, és ott hagyom. 

- Miért higgyek neked? Nekem is sok mindent ígértél már. Például azt, hogy mindig velem leszel és soha nem fogsz elhagyni. Ezt sem sikerült betartani. Kérlek, ne fájdítsd még jobban a szívem. Egyébként is nem gondolod, hogy ebben engem is meg kellett volna kérdezni? Nem függesztheted csak úgy fel a válást..ehhez én is kellek!

- Tudod mit? - tárta szélesre a karjait. - Ha a gyerekeket nem engeded el velem nyaralni, gyere te is! Sőt szólok a srácoknak is. 

- Hogy jön most ez ide? - nem értettem a hirtelen témaváltást. - Ne terelj! 

- Na?  - húzta fel a szemöldökét, és szélesre tárta a karjait. 

- Kérlek, anyu, egyezz bele! Én nagyon szeretnék menni. - nyafogott az ajtó mögül Rosie. 

- Kisasszony, neked az ágyba lenne a helyed már! - teszem csípőre a kezem és próbálok szigorú lenni. - Nyomás felfelé! - mutatok a lépcső felé. Harryre sandítok aki pimaszul elmosolyodik, majd megrántja a vállát, hogy ő nem tehet semmiről. A fenéket! 

- Felkísértek? - néz ránk nagy szemekkel. 

- Na gyere! - Rosie felmászik Harry hátára, majd így mennek fel. Követem őket, majd az ajtóban megállok és figyelem, ahogy betakarja. - Ugye megyünk nyaralni? - ásít közben nagyot Rosie. Tiltakozni akarnék, hogy ezt majd megbeszéljük holnap, amikor Harry bátran rávágja, hogy igen.

- Jó éjt, Hercegnő! . majd leoltja a kislámpát, és halkan becsukja maga mögött az ajtót.

- Nem dönthetsz helyettem. - kértem számon. 

- Sajnálom, most már ha tetszik ha nem, jöttök velünk nyaralni. - nevetett, majd lefutott a lépcsőn és elment. Csak úgy egyszerűen lelépett. Most legszívesebben úgy nyakon törölném.
- Ezzel még nem végeztünk! - kiabáltam a csukott ajtónak.

~~~

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Álmosan nyitogattam a szemem, majd megláttam, hogy Perrie keres. 

- Mondd! - nyögtem a telefonba. 

- Lara? Azt hiszem, szükségem van rád. - hallottam kétségbeesett hangját. 

- Perrie? Mi történt? - ültem fel hirtelen. Megijedtem, hiszen Perrie mindig vidám volt, sosem sírt. 

- Tudnánk találkozni valahol? - szipogott. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva érte megyek, addig a gyerekeket átviszem Harryhez. Mindketten ébren voltak már, gyors reggeli után már indultunk is. Csengő nélkül mentem be, hiszen van kulcsom a lakásához. Beérve a hálóba, nagyban aludt még. Hason, a takaró le volt csúszva a derekáig. Leguggoltam a gyerekekhez és megbeszéltem velük a haditervet. 

- Kiabáljatok apa fülébe olyan hangosan, ahogy csak tudtok!- kacsintottam rájuk. Rosie magától felmászott a nagy francia ágyra, míg Leot feltettem és az apja feje mellé mászott. Míg Rosie visítani kezdett, addig Leo a göndör hajába kapaszkodott bele. Harry morogva nyitotta ki a szemeit, majd hirtelen felugrott meglepetéstől. 

- Jó reggelt, hátalvó! Gondoltam hozok egy kis társaságot reggelre. Nekem most mennem kell! Sok sikert! - majd ott is hagytam őket, még mielőtt becsuktam volna az ajtót, hallottam, ahogy nagy sóhajok közben áll neki kicserélni Leo pelusát.  

Megálltam Zaynék háza előtt, remélni mertem, hogy nem a fekete hajú barátom csinált valami hülyeséget. Pár pillanat múlva Perrie lépett ki a házból, kisírt szemekkel, teljesen kétségbeesve. Behuppant mellém az ülésre. 

- Hé..mi történt? - öleltem meg, majd kisimítottam egy tincset az arcából. - Zayn tett valamit? - kérdeztem rá egyből, mire hevesen rázta a fejét.

- Nem, nem tett semmit, illetve... - vett egy mély levegőt. - Én nem tudom, hogy mondjam el neki.. 

- De mit Perrie? - kérleltem őt. 

- Lara, én félek. - nézett a szemembe. 

- De mitől? 

- Azt hiszem, hogy én....