38. rész - Igen!

Pár hónappal később

- Niall! Ne adj a lányomnak chipset! -téptem ki a zacskót Rosie kicsi ujjai közül, akinek tettem miatt lefelé görbült a szája. - Tessék, ez sokkal fincsibb! - adtam a kezébe egy darab babapiskótát.

- Túl szigorú vagy...így soha nem fogja megtudni a gyerek, milyen jó is a chipsz. - tömte a szájába a maradékot.

- Nem vagyok szigorú, csak a chips nem éppen egy 10 hónapos kislánynak való..

- Na de Lara, akkor hadd vigyem el egy picit a fiúkhoz. Úgyis régen találkoztak már vele és te ki sem látsz a tennivalókból. Jól fog jönni egy kis csönd. Légysziiiii...- nyújtotta el az i-t, mire én csak felnevettem.

- Vidd! De ne gyertek túl későn! - kiabáltam utánuk, ugyanis Niall már épp a gyerekülésbe csatolta be Rosiet. El sem hiszem, hogy felfordult az életem az utóbbi pár hónapban. Először Rosie érkezése, aztán a lánykérés, most pedig itt vagyunk az esküvővel a nyakunkban. Ha minden igaz, már csak 1 hét és hivatalosan is Mrs Styles leszek.

- Igen? - szóltam bele a telefonba.

- Kicsim! - szólt bele Harry elkeseredetten. - Be tudnál jönni a szalonba? A csajok azt mondják, hogy még egyszer le kellene venni a méreteket, mert elkeverték őket.

- Most ez komoly? Harry, egy hét és esküvő. Nem fog elkészülni a ruhám.

- Ne pánikolj, kész lesz, csak gyere. 

Nem hiszem el, hogy ez történik. A hasam napok óta görcsben áll, annyira izgulok. Egyszerűen nem tudom miért, hiszen semmi félni valóm nincs, az életem végre egyenesbe jött. Boldog vagyok, és a legnagyobb problémám annyi, hogy a ruhám még nincs kész.

Gyorsan bepattantam a kocsiba és elindultam a szalon felé, ahol már ott parkolt Harry fekete Rovere is. Belépve megpillantottam Őt, ott állt egy szál alsógatyában, rá is épp most igazítják az öltönyét. Pillantásom nem tudta elkerülni formás fenekét, majd amikor felém fordult, szemeim végigfutottak a mellkasán és kidolgozott hasán. Észrevette bambulásomat, mire én csak elvörösödtem, hiszen nem csak ketten voltunk.
- Ugyan bébi, hisz' már annyiszor láttál így. - húzta pajkos vigyorra a száját, szívem szerint meglegyintettem volna, de még mielőtt megszólalhattam volna, a csajok elhúztak a női részlegbe, ahol rögtön felállítottak egy porondra és méregetni kezdtek.
- Ne aggódj, el fog készülni a ruhád. - közölte Jess. - Már csak már símitás és holnap után már kész is lesz, rendben?
- Ühüm.
- Feszült vagy. - jelentette ki Perrie. - Ne is próbáld meg tagadni.
- Igaz. - huppantam le egy puffra és kifújtam egy rég bent tartott levegőt. - Annyi mindent kellene még megszervezni és úgy érzem kifutunk az időből, miközben rajtam kívül mindenki más teljesen nyugodt és higgadt.
- Ez természetes, hogy így érzel, hiszen életed egyik legfontosabb és legmeghatározóbb napja jön. De hidd el, minden tökéletes lesz. Már minden el van intézve, nem kell aggódnod semmin. - simított végig a vállamon, én pedig megöleltem őt.
- Jut eszembe, hova is kell mennem péntek este?
- Majd érted megyek. - kacsintott és éreztem, hogy ez a lánybúcsú emlékezetes marad valaki számára, de kiére?
Eljött az utolsó "lányként" töltött estém. Izgatott vagyok és vágyom arra, hogy ma este jól érezzem magam. Már teljes hadifelszerelésben vártam barátnőmet, hogy becsengessen és kezdettét vegye az este. Harry már túl van az ő legénybúcsúján, ezért nyugodt szívvel hagyom itthon őket. Azt hiszem velük már nem lesz semmi gond, hisz mindketten bedobták a szunyát a kanapén mese nézés közben.
Perrie megérkezett Eleanorral és elindultunk a szórakozóhely felé, ahol már a többiek is ott voltak. Kezdetben még csak már laza koktél és egy-két aranyos feladat, miszerint kérjem el egy cukifiú telefonszámát szerepelt a feladatok között. Majd később, amikor már mindenki bemelegedett, jöttek a komolyabbak. Konkrétan minden idegennek koccintanom kellett, aminek köszönhetően nem sokáig maradtam józan. Lassan már a józan eszemet is elvesztettem és arra lettem figyelmes, hogy egy rózsaszín nyuszinak öltözött pasi ölében csücsülök. Ez mindaddig érdekelt, még a nyakam nem kezdte csókolgatni, nekem pedig libabőr keletkezett a bőrömön. Nem jó értelembe. Nem sok időm volt ezen agyalni, mert Gemma táncolni húzott, majd percekkel később, már a tömeg felett lebegtem.
- Akkor azt hiszem az utolsó feladat jön. - kiáltotta el magát Lou. - Keress az utcán egy pasit, akinek vallj szerelmet.
- Hm? - csupán ennyivel reagáltam rá, nem éppen jutottak el a szavak az agyamig. - Persze, menjünk.
Nyakunkba ezernyi meg ezernyi szerpentin, ordibálva, mint a 17 évesek rohangáltunk a londoni éjszakában. Aztán pár perc vagy óra után képszakadás és fogalmam sincs mi történt, vagy hol kötöttem ki. Majd amikor legközelebb magamhoz tértem, egy ismeretlen szobában ébredtem. Konkrétan levert a víz, megijedtem, hogy mit is tettem. Hol vagyok én? Kinek az ágyában? Mit műveltél, Lara? Majd amikor mocorgást észleltem magam mellől, hirtelen felugrottam ennek következtében szépen lezakóztam az ágyról és találkoztam az éjjeli szekrénnyel is.
- Baby, megvagy? - Várjunk csak, ez a hang nekem nagyon ismerős, vagy csak hallucinálok? - Megütötted magad? - majd amikor a hang mellé arc is társult, mégjobban elképedtem.
- Harry?!
- Másra számítottál? - húzta fel a szemöldökét?
- Igen...azaz nem. - javítottam ki gyorsan. - Nem, csak tegnap este..hogy kerültünk ide? - tereltem el a témát.
- Hajaj, ha te azt tudnád...tudod, Kicsim, már egy ideje ismerlek, de még sosem láttalak ilyen vadmacskának. - vigyorodott el pimaszul. - Imádtalak.
- Beavatnál, mi történt? Nem emlékszem semmire. - kértem, közben pedig a homlokomat dörzsöltem. Kezdtem érezni, hogy nem csak a szekrény miatt fáj a fejem.
- Hát tudod az úgy volt, hogy hajnalban berontottál az ajtón világodról sem tudva, és csupa szép dolgokat mondtál nekem rólam, nem is tudva arról, kinek beszélsz. Csak tartottalak a karomba, mert magadtól már nem álltál a lábadon, és folyamatosan csak valami Harryről beszéltél.
- A feladat...- súgtam magamnak, majd világossá vált minden. Összeálltak a képkockák, mire csak magamba nevettem.
- Így hát úgy gondoltam, nem épp lesz jó dolog, hogy Rosiet felébreszted a kiálltásaiddal és nyögéseiddel, így ide hoztalak, Rosiet pedig rábíztam a fiúkra. De persze természetesen, mire ideértünk, te már álomországban jártál, így egy kellemes éjszakát töltöttünk el.
- Jesszusom. - nevettem még mindig magamon.

- Gyönyörű vagy, drágám. - puszilta meg apám a fejem búbját és pedig belekaroltam. - Készen állsz? - kérdezte, én pedig kifújtam egy nagy levegőt.
- Kérlek, ne hagyd, hogy elessek. - kuncogtam az orrom alatt.
- Ígérem. - majd elindultunk az kertben felállított oltárhoz. Két oldalt a családunk, barátaink, ismerőseink, mindenki mosolygott, volt aki könnyekig hatódott. Rosie, mint egy kis tündér Gemma ölében vidáman intett nekünk pápá-t, imádnivaló volt.
- Vigyázz rá. - súgta apám Harrynek, akivel kezet fogtak.
- Ígérem. - bólintott Harry. A szertartás elkezdődött, minden úgy történt ahogy kellett.
- Harold Edward Styles, szeretné feleségévé fogadni, az itt megjelent Lara Rossot?
- Igen!
- Lara Ross, szeretné férjéül fogadni az itt megjelent Harold Edward Stylest?
- Igen.
- Ezzenel házastársakká nyilvánítom magukat. Sok boldogságot! - majd elcsattant az első hitvesi csókunk is. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a felhők fölött 3 méterrel járok.
- Szeretlek!
- Mindennél jobban. - súgtam oda én is, majd jöttek a gratulációk és Rosiet is megkatuk.
- Srácok, ne haragudjatok, de azt hiszem el kell rabolnom a feleségem. - kiáltott fel Harry, majd Rosiet a levegőbe emelte és Louis ölébe adta. - Vigyázzatok rá, mint a szemetek fényére! - súgta oda, majd a következő én voltam akit felemelt és meg sem álltunk a repülőtérig.


2 hónappal később

- Az életem legjobb dolga vagy! Mostantól már semmi nem választ el minket egymástól. - súgta Harry, miközben az ujjamon forgatta a karikagyűrűmet. A házasságunk boldogabb, mint valaha, csak úgy mint mi.
- Azt hiszem, van itt valami, ami ezután még jobban összeköt majd minket.
- Csakugyan? - húzta fel a szemöldökét. - És mi lenne az?
- Hát... szerinted Rosie örülne egy kistestvérnek? - kérdeztem semlegesen.
- Tessék? - emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek. Én csak szégyenlősen bólintottam fel nem tett kérdésére, mire felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Csak óvatosan Hazz. - fúrtam a fejem nyaka hajlatában.
- A világ legboldogabb emberévé teszel.

The End.



Sziasztok! Most ide a végére írok nektek. Mint látjátok, ez volt az utolsó rész. Úgy gondolom, már nem lehetett volna tovább húzni a dolgot. Tudom, hirtelen jött, higgyétek el nekem is. Rettentően megszerettem ezt a blogot és szerettem is írni, de egyszer mindennek vége szakad, nem?

Rettentő hálás vagyok nektek, mert itt voltatok velem. 34 feliratkozó és több mint 20.000 oldal megtekintés. Sosem gondoltam volna, hogy én idáig el fogok jutni. Tényleg nagyon nagyon KÖSZÖNÖM mindenkinek! Imádlak titeket! <3

Ezennel Lara és Harry története most véget ér, de egyet megígérhetek: Hallotok még rólam. ;) Már a fejembe kezd kialakulni egy újabb ötlet, amint készen állok rá, jelentkezni fogok.

Hatalmas pusszancs Nektek! :3