27. rész - Sárgadinnye

Harry Styles 

Egy szóval körül tudnám írni, amit most érzek: Boldogság. 

Boldog vagyok, mert megbocsátott. Boldog vagyok, mert minden rendben van az életemben és boldog vagyok, mert Ő itt van, és számomra ez a legfontosabb. Az a pár nap, amit külön töltöttünk maga volt a pokol, a hiánya kezdett felemészteni belülről, ezért muszáj volt cselekednem, lépnem kellett, hogy visszakaphassam. 

A karácsony nem is lehetett volna szebb, csak úgy mint az újév, ennél tökéletesebb már csak akkor lehet az életem, ha a mi kis tündérkénk is velünk lesz.

Ahogy Lara egyre előrébb halad az állapotában, úgy kezd a türelme is fogyni. Meg tudom érteni, hiszen egyre nehezebben mozog, és már nem tud mindent megcsinálni, amit szeretne. Ismerem őt és tudom, hogy nem szívesen kér segítséget senkitől. Még tőlem sem. 

Sok teendője ugyan nincs, a babaszoba teljes felszereltséggel késszen áll, és már nagyon, de nagyon várja új lakóját, aki ha minden igaz, február végére már köztünk is lesz. 

Január közepét járjuk, ami egyenlőt jelent az új album előkészületeivel. Egyelőre csak hosszú megbeszélések és beszélgetések várnak ránk, néhány ötlet és elképzelés már ki is alakult. Ami még vissza van egy videóklip, ami számomra a legrosszabb időpontra lett betervezve. Pont most lenne a helyem Lara mellett, most van rám szüksége, és nekem pont most kell a legtöbbet dolgoznom. Egyik nap mikor hazaértem, hallottam, hogy Lara megint nincs épp rózsás hangulatában. 

Ilyenkor én is jobban járok, hogy hagyom, hogy kitombolja magát, mert a végén én leszek a hibás, mint az elmúlt napokban egyre sűrűbben. Utána jártam a dolgoknak, és mindenki, akitől megkérdeztem, hogy ezek normálisak-e, azt válaszoltál, hogy az és legyek vele türelmes és elnéző. 

Megpróbálom megfogadni ezeket a tanácsokat. 

- Ó... hát te itthon vagy? - jelent meg a lépcső tetején. Haja a feje tetején egy laza kontyba kötve, amiből pár tincs kilógott, az én pólómat viselte, ugyancsak az én nadrágommal. Ahogy meglátott szeme felcsillant, majd rögtön átváltott dühössé. - Mégis mikor akartál szólni? 

- Épp most akartam indulni. - lépkedtem fel a lépcsőn, majd amikor odaértem hozzá, egy csókot nyomtam a szájára, mit viszonzott is. - Szia. - majd lehajoltam és a hercegnőmet is üdvözöltem. - Neked is szia. - egy puszit nyomtam a hasára. - Annyira lenyűgözően nézel ki. - simítottam meg az arcát és eltűrtem egy rakoncátlan tincset a füle mellé, amire hirtelen ellökte a kezem és sértődötten leviharzott a lépcsőn. Egyszer tényleg össze fogja törni magát. - Most valami rosszat mondtam? - nem értettem a reakcióját, majd pár pillanat múlva utána eredtem. - Lara! Figyelj rám. - fogtam meg a csuklóját finoman, és magamhoz fordítottam. - Mi rosszat mondtam, hm? - vizsgáltam a szemeit, amik nem mondtak most túl sokat. 

- Tudni akarod, mi a bajom? - amire csak bólintottam egyet. - Tudod, már nagyon elegem van abból, hogy azt mondod, hogy gyönyörű meg csodálatos vagyok, amikor ezt mindketten tudjuk nem így van. Tisztában vagyok vele, hogy milyen is vagyok és neked sem kell csak udvariasságból ezeket szajkóznod. Nap, mint nap csinosabbnál, csinosabb lányokkal vagy körülvéve, miért pont én tetszenék neked? 

- Azért, mert... 

- Ne Harry - szakított félbe - nem kell, hogy elmond, én vagyok a tökéletes neked. Nem kell semmi mellébeszélés. 

Majd ezzel ott hagyott és úgy döntött az estét nem kívánja a társaságomba tölteni. 

Na igen, ezek a napok, amikből már nekem is elegem van. Meg sem engedi, hogy hozzászóljak. Nem gondoltam volna, hogy egy lavinát indítok el, ha megdicsérem. De nyugi, Harold, már nincs sok vissza, már csak 1 hónap... Folyamatosan ezzel nyugtatom magam. 

Már elég késő volt, mikor úgy döntöttem, hogy kikapcsolom a tv-t és lefekszem. Halkan osontam fel a szobába, nehogy felébresszem, mert a végén nem marad hajam. Ne értsetek félre, mindennél jobban szeretem őt, az összes rigolyájával együtt, csak már nagyon hiányzik az igazi Lara. Ahogy közeledtem a szobánk felé halk szipogást hallottam. Benyitottam és megláttam, ahogy ott feküdt az ágyon összegömbölyödve és itatja az egereket, azt hittem az szívem szakad meg érte. Eddig azt tudtam, hogy nekem milyen nehéz, de azt elképzelni sem tudom, neki milyen rossz lehet. Rengeteg változáson megy át testileg és lelkileg is és nehezen éli meg ezeket a dolgokat. 

- Héj... Lara, mi a baj? - leültem mellé és a hátát simogattam. 

- Harry, kérlek, ne haragudj rám... tudom, hogy kiállhatatlan és utálatos vagyok...- még mondott volna valamit, de azt már nem engedtem, hogy tovább bántsa magát és elhallgatattam egy csókkal. 

- Egy szót se többet. - töröltem le a könnyeit puha arcáról. - Aludjunk! - majd lefeküdtem mellé, és amikor már úgy gondoltam, hogy ő is alszik én is épp átléptem volna az álmok kapuján, ha nem szólal meg. 

- Éhes vagyok! - ült fel hirtelen, és meg hirtelen azt sem tudtam, melyik bolygón vagyok. 

- Hm? - felkapcsolta a kislámpát, amire hunyorogni kezdtem. 

- Enni akarok! 

- Jó... - már keltem volna fel, hogy hozzak fel neki valamit. - És mégis mit szeretnél enni? 

- Sárgadinnyét. 

- Hogy mit? - nyíltak nagyra a szemeim. Most mégis honnan akasszak le neki sárgadinnyét, amikor január közepét írjuk? 

- Jaj kicsim, ne mondd nekem, hogy nem tudod, mi az a sárgadinnye. - de, azt nagyon is jól tudtam, hogy mi az, de hogy honnan szerzek neki olyat az éjszaka közepén, az még nekem is erős fejtörést okozott. - Tudod, mint a dinnye, csak belül nem piros, ha nem sárga..- magyarázta nekem. - Ugye hozol nekem? - na igen és ilyenkor, hogyan mondjak neki bármire is nemet, amikor azokkal a nagy barna szemeivel néz rám. 

- Hogyne. - elkezdtem öltözködni és közben még mindig az agyamat jártattam megoldást keresve. - Nemsokára itt leszek. 

- Várlak. - mosolygott rám aranyosan.

London utcái ezekben a késő órákban sem voltak üresek, elég sok autó volt még a városban, azért parkolóhelyet is elég nehéz volt találnom. Miután a második bevásárlóközpontban sem találtam sárgadinnyét, kezdtem feladni. Még útközben megálltam egy zöldséges előtt, ami elég eldugott helyen volt, mégis nyitva volt. Egy idős néni ült a pult mögött, épp keresztrejtvényt fejtett. 

- Elnézést Hölgyem. - szólítottam meg illedelmesen.

- Miben segíthetek az úrfinak? - nézett rám aranyosan. Vázoltam neki a helyzetet, miszerint a barátnőm épp várandós és most így lassan, hogy az óra éjfélt üt, megkívánta a sárgadinnyét, amit egyébként is télen, minden utcasarkon lehet venni. Ja... nem. 

Miután a néni közölte velem, hogy sajnos csak görögdinnyéje akad, udvariasan megköszöntem a segítségét, ő pedig sok boldogságot kívánva köszönt el tőlem. 

Már épp ültem volna be a kocsimba, amikor meghallottam a néni hangját. 

- Fiatalember! 

- Igen? 

- Kétsaroknyira innen, a Devonshire Road-on van egy éjjel-nappali. Ott mindig van friss gyümölcs, próbálja meg. 

- Köszönöm szépen. Jó éjszakát. - majd beszálltam az autóba és elindultam a kisbolt felé. Ha hiszitek, ha nem találtam sárgadinnyét, igaz ez volt az utolsó. Ahhoz képest, hogy ennyi az idő elég sokan voltak a boltban, at hiszem néhányan fel is ismertek. Amint nyúltam volna a gyümölcsért, egy másik kéz is épp a gyümölcsre pályázott. Egyszerre fogtuk meg és egyikőnk sem volt hajlandó elengedni.

- Elnézést, de én már előbb kiszúrtam. – mondta nekem egy 40 körüli fickó.

- Kizárt dolog, én voltam itt előbb. – vitatkozni kezdtünk, majd az eladó lépett közénk. Utáltam, amit teszek, de most az egyszer kénytelen voltam a hírnevemet használni. Igaz, hogy az ötszörösét fizettem érte, de az enyém lett a dinnye.

Kifizettem és már indultam is haza. A kulcsot ledobtam a komódra és a konyhába indultam. Megpucoltam, felszeleteltem és még kis kockákra is elvágtam majd felindultam. Belépve a kislámpa még mindig égett Lara pedig sehol sem volt. Már kezdtem megijedni, hogy eltűnt, amikor a fürdőben sem találtam. Még egyetlen egy szoba van, ahova nem néztem be.

Talált süllyedt. Az én drága szerelmem a kicsi szobájában feküdt a hintaszékben és édesen aludt egy mackót szorongatva. 

- Kicsim...- simogattam meg az arcát. - Megjöttem.

- Hm...- nem nyitotta ki a szemeit, csak elmosolyodott. Azt hiszem a mai dinnyézésből már nem lesz semmi. 

- Na gyere. - emeltem fel, majd az ágyunkba vittem. - Azt hiszem itt sokkal kényelmesebb lesz. Jó éjszakát. – egy puszit nyomtam a hajára, lekapcsoltam a villanyt, én pedig nekiálltam elpusztítani a dinnyét, amiért azt hiszem eleget küzdöttem.