12. rész - "Nem osztoznék rajtad senkivel"

- Ön valóban terhes?

A kérdés hallatán lefagytam, leblokkoltam. Az arcomból kifutott a vér és csak álltam, mindaddig, amíg Harry nem kezdett el húzni maga után. Nem foglalkoztam semmivel, csak ez az egy kérdés motoszkált a fejemben. Vajon, honnan tudták meg? Beérve a szálloda ajtón mindenkiből egy megkönnyebbült mosoly szakadt fel, csak belőlem nem. Amíg a fiúk elintézték a kulcsokat én lassan egy fotelhoz sétáltam, hogy le tudjak ülni, mert úgy éreztem, pillanatokon belül kicsúszik a lábam alól a talaj. Persze ez nem kerülhette el a lányok figyelmét, ott voltak mellettem és folyamatosan beszéltek hozzám, de hangjuk nem jutott el a tudatomig. Csak ültem és néztem ki a fejemből.

- Kicsim, minden rendben? – mély, dörmögő hang hozott vissza a jelenbe. – Sápadtnak tűnsz.

- végigsimított arcomon, ujjai helyén bizseregni kezdett a bőröm.

Nem szóltam semmit, csak kézen ragadtam, most én húztam Őt magam után. Miután felértünk a szobába meglepődött arcával találtam szembe magam. Szemei furán csillogtak.   

– Baj van?

- Azt hiszem igen. – leültem az ágyra. Akkor néztem csak körbe, hogy milyen lenyűgöző ez a szoba, akár egy nászutas lakosztály. Mindenhol virágok, és az illat nyugtatóként kúszott a lelkembe. – Rájöttek.

- Mégis mire? – értetlen fejet vágott. Még mindig egyhelyben állt az ajtóban. – Nem értek semmit. – rázta a fejét, haja pedig követte.

- Nem hallottad mit kérdeztek? – hangom kicsit hisztérikus volt, de nem akartam egy hisztis nőnek tűnni. Magam sem értem, miért lett ilyen a hangnemem.

- Ugyan Lara. Több száz kérdést kaptunk, nem, nem hallottam. – azt hiszem ő is kezd kitörni a nyugalmából, bár látom rajta, hogy próbál uralkodni magán. – Halljam, mit kérdeztek. – jött közelebb, majd leguggolt elém és kezeibe fogta az enyémeket.

- Azt, hogy tényleg terhes vagyok-e…- nem szólt semmit, csak felállt, majd az asztalhoz ment és hirtelen felindulásból levert egy vázát. A hangos zajra összerezzentem. Nem tudtam, most mit gondol, mi járhat a fejében, mert csak körbe-körbe járkált és néha beletúrt a hajába.

- Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni. –újra előttem guggolt, most már átölelve a derekam. Nyaka köré kulcsoltam kezeimet, ő pedig lágyan meg csókolt. – Mindent elintézek, megkeserüli az a kígyó.

- Tessék? – nekem is egy kígyó jutott eszembe a „kígyó” szóról. Remélem, nem ugyanarra a személyre gondolunk. – Kiről beszélsz Harry? - Zavart volt, elkezdte tördelni az ujjait, biztos voltam benne, hogy most elszólta magát. Szólalásra nyitotta a száját, de tudtam, hogy nem az igazat akarja mondani. – Az igazat. – nem szólt semmit, csak bocsánatkérően nézett rám, tudtam, hogy találkoztak. Van annyira leleményes az a nő, hogy találjon rá alkalmat, hogy szóra bírja.

- Szóval találkoztatok. – beletörődtem a gondolatba, hogy a feltételezéseim igazak. – Miért mondtad el neki? Csak ennyit mondj, és mehetsz.

- Mii? Kiről beszélsz?

- Harry! Egy és ugyanazon személyről beszélünk. Tudom, hogy Taylor napok óta koslat utánad. – féltem ránézni, nem akartam belenézni a szemeibe, de tekintete vonzotta az enyémet, és amikor megtalálta egymást, az ő szeme hihetetlenül és meglepődötten csillogott.

- Taylor? Mi?? Én nem róla beszéltem… nem is találkoztam vele. – hittem neki, hiszen a szemei minden elárultak. Igazat mondott. – De, hogy jön ide Taylor?

Nagyot sóhajtottam, itt volt az ideje, hogy elmondjam neki azt, ami pár napja a lelkemet nyomja. Elmondtam neki a Louis-val való veszekedésüket, majd a telefonhívást. Azt hittem, hogy dühös lesz rám, amiért azt hiszi, hogy nem bízom benne, pedig ha tudná, hogy mindennél jobban bízom benne.

- Nem kell aggódnod ezen, nem jön a közelembe. Oké? – kezei közé fogta az arcomat. Néhány könnycseppet pedig lecsókolt. – Csak a tiéd vagyok, rendben? Senki másé. – bólintottam egyet, majd bevackoltam magam a karjai közé.

- Helyes. – mosolyodtam el. – Nem is osztoznék rajtad senkivel.

- Akkor honnan tudták meg? – motyogtam a mellkasába percek múlva.

- Múltkor a hotel előtt egy riporternő mindenféle kérdésekkel bombázott, teljesen összezavart és azt hiszem eléggé lényegre törően válaszoltam.

- Mit mondtál?

Elvörösödött.

- Konkrétan azt mondtam, hogy szeretném, ha a leszállnának rólad, mert nekem a családom a legfontosabb.

Megmosolyogtatott a kijelentése. Tehát innen tudják. Ha úgy vesszük előbb-utóbb ígyis-úgyis kiderült volna. Sokáig már nem nagyon tudom takargatni a pocakom. Jobb túlesni rajta, így legalább lesz idejük a rajongóknak is felkészülni, hogy kedvenc férjjelöltjük hamarosan apuka lesz.

- Ha benne vagy a dologban, akkor jó lenne hivatalosan is bejelenteni. – nézett komolyan rám. – Így elkerülhetünk egy csomó pletykát.

- Tedd, amit jónak látsz. – túrtam bele a hajába.

- Imádom, amikor ezt csinálod. – huncut mosolyra húzta a száját.

- Mégis mit? – tettettem az értetlent, hiszen tudtam, mire gondol.

- Amikor le akarsz venni a lábamról. – emelt fel az ölébe, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam.

- Azt hiszem, most te vettél le az én lábamról. – kuncogtam fel. Majd pár pillanaton belül már egymás ajkát harapdálva merültünk el érzelmeinkben. Óvatosan letett az ágyra, majd felém feküdt, de kezein megtartotta magát. Tudtam, hogy nem akar tovább menni, csak nedves puszikkal halmozta el az arcom a nyakam, majd a hasam is.

- Szeretlek. – nyomott még egy csókot a számra. – És téged is. – majd egyet a pocakomra is.

- Mi is szeretünk téged Harry.