9. rész ~ "A megfelelő alkalom most jött el"

Sziasztok Drágák!
Itt az új rész..Remélem tetszeni fog. :)
Puszi.
Sophie.xx

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Tudtam, hogy bízhatok Perrie ízlésében, hiszen a barátnőmnek mindig is remek ötletei voltak, legyen az bármi. Már második napunkat töltjük Amerikában, méghozzá a napsütötte Los Angelesben, az angyalok városában. Igaz, hogy sok helyen voltam már a fiúknak köszönhetően, de itt most járok először, és egyszerűen le vagyok nyűgözve. Nem mindennapi dolog, ha az utcán sétálsz és szinte mindenhol csillagokkal találkozol. Hozzászokhattam volna már a felhajtáshoz, ami a fiúkkal jár, de úgy gondolom, teljesen ezt sosem lehet megszokni, ha a barátodat minden utcasarkon szinte üvöltve kergetik és nem tud két lépést megtenni anélkül, hogy ne tépnék meg. Elhiszem, hogy sok rajongó teljesen kikel magából, mert életében most látja először a híres Harry Styles-t. Valamilyen szinten átérzem a bajaikat, hiszen pár évvel ezelőtt én is ugyanilyen kis tini voltam és rajongtam értük, de mégis meg tudtam húzódni egy csendes kis sarokban, mint később kiderült, pont így keltettem fel Harry figyelmét.

Térjünk vissza a jelenbe. A tengerparton sétálva gondolkodom az esténkről. Ami azt illeti, nekem is minden meglepetés lesz, hiszen Perrie nem hagyta, hogy bármit is tegyek. A különbség csak annyi köztem és Harry között, hogy Ő mit sem sejt az egészből. Egyenesen azt gondolja, hogy elfelejtettem az évfordulónkat. Reggel, miután kipihentem az utazás nehéz pillanatait, mert 17 órát egy gépen tölteni nem kis kihívás egy kismama számára, rögtön el is hagytam az ideiglenes hotelszobánkat. Csak egy kis cetlit hagytam Harrynek, hogy a csajokkal töltöm a napom, ami lényegében igaz is volt, hisz Eleanor és Perrie elrángatott vásárolni, hogy estére legyen egy szép kis ruhám. Miután megvettem a számomra megfelelő ruhát, ami még takarja a növekvő pocakom, nem szeretném, ha az újságíró tudtára jutna az állapotom. Nem lenne előnyös sem Harrynek, sem a bandának, egyelőre még ráérünk hallgatni.

Már kezdett sötétedni, pillanatokon belül a helyszínre érek Perrievel, aki a kezemet szorongatja. Nem mondhatom azt, hogy nyugodt vagyok, hisz majd szétvet az ideg és izgatottság. Lassan lépkedünk a homokban majd megpillantok egy kis sátorszerűséget, ami körül, körbe-körbe sok szív alakú kis gyertya helyezkedik el. Már ettől könnybe lábad a szemem, majd amikor meglátom Harryt, amint épp Louis próbálja őt kicibálni az autóból, mert neki most nincs kedve bulizni menni. Gondolom, nem számít arra, hogy nem buli várja, hanem én. Mikor látom, hogy nem boldogulnak vele, úgy döntök kezembe veszem az irányítást. Mivel háttal áll nekem, nem látja, ahogy közeledek felé. Ruhámba néha belekap egy lágy kis fuvallat, de nagyon kellemes az idő. Amint hozzájuk érek, kezeimet szeme elé helyezem, érintésem hatására rögtön ellazul eddig megfeszült teste.

- Gyere velem! – suttogtam a fülébe, mire ő megfordult és kezeimet az övéibe helyezte. Lassan egymás mellett sétáltunk, majd ismerős hangok ütötték meg a füleinket. A nekünk oly’ fontosnak titulált emberek egy csoportban gyűltek össze, és énekeltek. Niall és Louis gitáron kísérték a többieket. A meghatottság könnyei csillogtak a szememben, de ezzel nem voltam egyedül, láttam Harryn is, hogy elérzékenyült, de ő persze erősnek akarta magát tartani. Hátam mögé állt, majd hasamon összekulcsolta kezeit, és lassan dülöngélni kezdett jobbra és balra. Majd amikor felcsendültek a dal utolsó akkordjai, mindenki mindenkit jól megölelgetett, majd a sátortól nem messze egy kis asztalkához tereltek minket, ahol jobbnál jobb falatok vártak minket. Mindenki búcsút intett, még Perrienek tátogtam egy halk ’Köszönöm’-öt. Kettesben maradtunk, a nap már lenyugóban volt. Harry még mindig ámulattal tekintett rám.

- Azt hittem elfelejtetted..- szólalt meg az este folyamán. Fejemet nemlegesen mozgattam, nem igazán találtam még a hangom. –Tudod én is készültem neked valamivel. – szemeim felcsillantak, majd megtalálták az Ő szemeit. – Szeretném, ha ez az este emlékezetes lenne mindkettőnk számára. – kezdte csendben, majd megfogta mindkét kezem és szembe fordított magával. – Már régóta készülök erre, de úgy gondolom a megfelelő alkalom most jött el. – majd térdre ereszkedett és zsebében kezdett kutatni. Nem akartam semmire sem gondolni, hisz mi van ha ez egy készátverés, annyi filmben láttam már ilyet és előfordulhat, hogy valahol itt bujkálnak a kamerák.  – Leszel a feleségem? – felpattintotta a dobozka kis tetejét és a benne lévő gyűrűt felém mutatta. Tehát nem átverés, sem álom. Ez a valóság. Nem számítottam ilyesfajta meglepetésre, úgy gondoltam ez a dolog még várat magára. Picit megint elkalandoztam, anélkül, hogy választ adtam volna. Nehéz volt bármit is kinyögnöm, hiszen mindem szavam elakadt.

- Igen. – suttogtam magam elé. Nem biztos, hogy hallotta, de amint tudomásul vette válaszom, felkapott és megpörgetett a levegőben.

- Igent mondott. – üvöltötte a tenger felé. Ujjaimra felhúzta az igencsak drága gyűrűt, ami gyönyörű volt. Eddig bírtam, sírva borultam a nyakába.

- Ne sírj, ez életem egyik legszebb napja. – simogatta nyugtatásképpen a hátam, amiért én még mindig görcsösen kapaszkodtam a nyakába. – Gyere, együnk valamit. – terelt az asztal felé.

Azt hiszem a várandós nőket megszégyenítően tömtem magamba a finomabbnál finomabb ételeket. Volt itt minden amit szeretek.

Vacsi után a kis sátorban telepedtünk le, majd szerettem volna meghálálni Harrynek mindazt, amit értem tett. Először csak szája szélét csókolgattam, majd haladtam egyre közelebb az ajkaihoz. Egyre hevesebben és vadabbul csókoltam, ami felébresztette benne a vágyat. Pont ezt akartam elérni, szerettem volna érezni őt. 

- Mit csinálsz? – húzódott mosolyra a szája.

- Szeretném megköszönni, hogy a világ legboldogabb nőjévé tettél. Az életemnél is jobban szeretlek Harold Edward Styles. – majd kihámoztam a pólójából.

- Én is mindennél jobban szeretlek. – egy kis csókcsata után újra megszólalt. – Biztos jó ötlet ez?

Tudtam mire gondol, de én is gondoltam már rá, ezért is kikértem egy orvos véleményét.

- Biztos. Bízom benned, hogy vigyázol ránk. – ennyit kellett csak mondanom és az irányítást átvette tőlem. Lágyan, óvatosan bújtatott ki a hosszú ruhámból, majd hasamtól kezdve puszilgatni kezdett egyre feljebb haladva. Szavakkal nem lehet kifejezni az érzéseket.

Fantasztikus volt, ami történt. Életem eddigi legszebb napja. Olyan éjszakát töltöttünk együtt, amilyet eddig még soha.

- Nagyon szeretlek Harry.

- Én is téged Egyetlenem. – majd összekulcsolt kezekkel, egy angyal karjaiban nyomott el az álom Los Angeles tengerpartján. Most már értem, miért nevezik egy a várost úgy, ahogy.